Cseppekből a tenger

Barlay Ágnes hétköznapi emberek hétköznapi történeteit gyűjtötte csokorba, de valahogy ezek a kis történetek mégsem hétköznapiak, mert átragyog rajtuk valami természetfeletti.

A leírt epizódok valóban megtörtént események. Olyan emberek élték meg, akik törekednek arra, hogy örömet, derűt vigyenek a környezetükbe, akik tudnak a háttérben maradni, hogy a másik érvényesüljön, akik elfogadják a másik ötleteit, s nem ragaszkodnak a sajátjukhoz, sőt, lemondanak róla a másik kedvéért. Ezek az emberek tudnak bocsánatot kérni és megbocsátani. Nem földre szállt angyalok, de belátják, ha hibáztak, és tudnak újrakezdeni. Sírnak a síróval, örülnek az örvendezővel, vagyis eggyé válnak a mellettük lévő társukkal. A negatív dolgokban is igyekeznek meglátni a pozitívumot, a fájdalom számukra „ugródeszka”. Egyszóval olyan emberek, akik igyekeznek megélni az evangélium igéit, s megpróbálják Jézus szemével nézni a dolgokat, sőt, Jézust látni a többiekben.