Fordító: Péterfi Eszter
ISBN: 9786158084994
Kiadási év: 2019
Terjedelem: 142 oldal
Kötés: puhakötés
Illusztráció: Jánossy Zsófi (borító)
A nevelés a fiatal szülőknek hatalmas stresszforrás, pedig nekik és a gyerekeknek is joguk van a boldogsághoz. Hogyan éljük meg a legkritikusabb pillanatokat: a szülést, az első hónapokat, a kapcsolattartást a tágabb családdal, betegségeket, a munkába való visszatérést, közösségbe kerülést, evést, alvást? A szerző javaslata az, hogy fedezzük fel újra a természetes nevelői képességünket, hallgassunk a szívünkre: ezt az iránytűt újra meg kell találnia minden szülőnek. A kötet második részében kitér a súlyos nehézségekkel küzdő családok helyzetére és irányt mutat, hogyan segítheti őket a társadalom.
Ez a könyv egy egyszerű megoldást javasol arra, hogyan éljük meg a szülői hivatást. Nem várja el, hogy otthon legyünk a gyermekorvoslásban vagy a pedagógiában, nem feltétel, hogy kézikönyveket olvassunk: egyszerűen vegyük újra birtokba azt a képességünket, hogy a szívünkre hallgatunk. Ezt az iránytűt minden szülőnek újra meg kell találnia önmagában. Ahhoz, hogy ide eljussunk, fel kell tudnunk ismerni a hamis sziréneket, azokat
a hangokat, amik csapdához vezethetnek, ezért tartsunk határozottan az egyértelmű cél felé. Tudnunk kell megállni, hogy meghallgassuk a gyermekünket, legyen élete bármelyik szakaszában. Az iránytű akkor működik jól, amikor a szülő visszanyeri a meghallgatás képességét, amikor újra kreatívan tudja megélni a jelen pillanatot, amikor újra megtanul megbocsátani magának és másoknak, amikor újra felfedezi a „csodát”, amikor sikerül meglátnia fáradozása értelmét, és újra mosolyogni tud. Kívánom, hogy az olvasók fedezzék fel ezt a szépsége iránytűt, amely ott van minden ember szívében.
(Részlet az előszóból, Raffaele Arigliani)
A temesvári megyéspüspökkel készült interjúban szóba kerülő témák többek között: mit jelent neki a krisztusi közösség – ami miatt meghirdette egyházmegyéjében a közösség évét; mit hozott magával a két szinódusi ülésszakról és ...
A vágy, hogy nyomot hagyjunk embertársaink emlékezetében, része annak a törekvésünknek, hogy valakihez tartozzunk. Hisz szeretetre vágyunk és nem akarunk feledésbe merülni. Amikor azonban a mások tekintetétől függ minden ...
Kosárba
