Jézus a testvérben

Sokféle úton juthatunk Istenhez. Korunkban a Szentlélek a közösségi lelkiség karizmájával ajándékozta meg az emberiséget. Ezen az úton a testvér iránti szeretet által Istennel egyesülhetünk. A kötet Közösségi lelkiség című sorozat részeként jelent meg, amely Chiara Lubich lelkiségének egy-egy alapvető pontját fejti ki. Itt közölt beszédei a hetvenes évek végén hangzottak el a nagy „antropológiai fordulat” idején, amikor az egyház figyelmének középpontjába az ember került. II. János Pál pápa fogalmazza meg ezt az újdonságot Redemptor Hominis c. enciklikájában: „Az Egyház útja az ember, és erre az útra épül minden más út, melyen az Egyháznak járnia kell. Krisztus ugyanis kivétel nélkül minden embert megváltott …” (RH 14). A szerző mély teológiai megalapozottsággal mutatja be a témát az Ó- és az Újszövetségben, az egyházatyák, a szentek és az egyházi tanítóhivatal írásaiban, majd részletesen kitér a Fokoláre Mozgalom tapasztalatára.„Nekünk nincsenek különleges önmegtagadási gyakorlataink – írja – mert a testvér iránti szeretetben – amely feltételezi saját énünk elcsendesülését vagy meghalását – megtaláltuk az utat a bennünk lévő régi ember halálához, hogy az új ember éljen. […] A testvérben Jézus kerül kapcsolatba velem: hol megajándékoz, hol gazdagít, hol ösztönöz, hol megtisztít. Jézus azt akarja, hogy Őt szeressük, neki szolgáljunk a testvérben.” Jézus szavai – „Éhes voltam és ennem adtál” – először a rászorulók, a szegények, a szenvedők felé indították Chiarát és első társait, de hamarosan megértették, hogy minden emberben Jézussal találkozhatunk.